Hazavigyük a munkahelyi gondokat vagy sem?
Amikor az ember hazaérkezik a munkahelyéről, jön az örök dilemma: beszámoljak minden munkahelyi gondomról a páromnak vagy sem? Mennyire hozhatom haza az aznap begyűjtött problémákat, a megoldhatatlannak tűnő konfliktusaimat, a “hülye főnökömet”, az idegesítő kollégáimat és az egész napos stresszt?
Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, nézzük meg ezt a bejátszást a Szomszédok című sorozatból:
Vigyük haza a munkahelyi gondokat! (érvek)
1) Egy őszinte és mély kapcsolatnak az alapja az, hogy mindent elmondunk a párunknak. Ha csak arról beszélgetünk, hogy “minden szép és jó”, akkor nem lesz élő a kapcsolat, csak egy színjáték lesz az egész.
2) Valakinek ki kell beszélnünk a nap során “begyűjtött”, feszültséget okozó helyzeteket. És erre ki más lenne alkalmas, ha nem életünk párja. Hiszen ővele a legmélyebb a kapcsolatunk.
3) A párunk segíthet abban, hogy a problémákra egy új nézőpontból tekinthessünk, ezáltal sokkal könnyebben megoldhatjuk őket.
Ne vigyük haza a munkahelyi gondokat! (ellenérvek)
1) A munkahelyi gondokkal önkéntelenül is olyan érzelmi hangulatot hozhatunk haza, amit a párunk nem érdemel meg. Senkinek sem jó, ha a nap hátralevő részben idegeskedünk vagy szomorkodunk.
2) A párunkat olyan problémákkal terheljük, amit ő nem tud megoldani, viszont onnantól, hogy elmondjuk neki a dolgot, ő is aggódni fog miattuk. A saját problémánkat az ő problémájává is tesszük.
3) Megterhelő mindig csak a rossz hírekről hallani. Jó lenne, ha pozitív dolgokról is szó esne, elvégre az ember azért megy haza, hogy nyugalmat, szeretet kapjon (és adjon).
Önnek mi a véleménye?
Tetszett?
Küldje tovább a bejegyzést azoknak, akiknek érdekes lehet! Egyszerűen csak kattintson az alábbi ikonok egyikére:
Önnek mi a véleménye?
Szóljon hozzá itt:
AJÁNDÉK ÚJ LÁTOGATÓKNAK!
Azonnal olvasható minikönyv arról, hogy mit tegyünk, ha összetűzésbe kerülünk a párunkkal.
INGYEN az Öné lehet. Hová küldhetem?
Legfrissebb blogbejegyzések
- Jaj, ezt már mióta nem csináltam meg!
- Ölelkezni? Azt mindenki tud…
- “Igyekszünk, és ami nagyon fontos, hogy mindketten”
- Párkapcsolati nyelvtanóra: múlt, jelen, jövő
- A kutya, a hajszárító és a házasság
Tovább az összeshez »
Legfrissebb hozzászólások
- vityol: Az igazi keresztény házasság a hiten alapul. Jó házassága csak két,...
- Flora: Egy párkapcsolatban vannak hullámvölgyek, melyekből ki lehet jönni, ha...
- Korni: Én is csatlakoznék az előttem szólokhoz, ehhez mindkét félnek olyan...
- Netty: Hasonlóan egyetértek Inez hozzászólásával! Sok tanácsot, feladatot...
- Marika: A remény hal meg utoljára… Úgy látom, nagyon sokan hasonló...
Alapművek, amelyeket érdemes elolvasni
Így tudok Önnek segíteni
Békében együtt CD-csomag
Mi a titka azoknak, akik minden egyes nap boldogan élnek a kedvesükkel?
Melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket Ön is elkövet a párjával való kommunikációban?
Kattintson ide a részletekért »
Boldogan egy férfival.
De hogyan?!
A régi megközelítés a férfiakhoz ma már nem működik. Mi az új megközelítés?
Hogyan lehet megváltoztatni jó irányba egy férfit?
Kattintson ide a részletekért »
Érdekes dolog ez, éppen aktuális. A munkahelyem bizonytalanná vált, konfliktusok is vannak a cégnél, melyekről mesélek a páromnak. Nem szoktam túlságosan ideges lenni, inkább egy szuszra kiöntöm a lelkem, ő meghallgatja, aztán tovább lépünk. A páromat viszont erősen kritizálják a munkahelyén, igazából többet várnak tőle, mint ami elvárható lenne. Ezt csak nemrég mondta el nekem: akkor, mikor már sokadjára kérdeztem, hogy mi a baja – ugyanis az elmúlt hetekben olyan ingerlékeny, hogy beszélni is alig lehet vele.
Cris256!
Sajnálom,hogy épp egy ilyen bizonytalan munkahelyi helyzetben ért ez a kérdés. Azóta megoldódott a helyzet? Tudok esetleg segíteni? (skype baccskd vagy e-mail:bakoneviki@citromail.hu)
Viktória
A kérdéshez: sztem ha nem mondjuk el a gondjainkat (akár a munkahelyit is), azzal a személyiségünk egy részét rejtjük el a párunk elől. Így hogy ismerjen meg? És egyetértek Magdi hozzászólásával: a munkahelyről is lehet jó híreket is hazahozni!
A gondok megosztása attól függ, hogy a párunk milyen nyugodt. Ha nem ideges típus, nyugodtan elmodhatjuk, – a párom ilyen, és mindig megkönnyebbülök, ha elmondhatom a benti problémákat, – ha könnyen dühbe gurul, jobb, ha nem idegesítjük.
Szerintem meg lehet beszélni ezeket a problémákat, de nem mindegy hogy adjuk elő. Ha tárgyilagosan, dramatizálás mentesen elmondjuk a tényeket, azzal nem ragasztjuk a társunkra, párunkra a problémát. Ha akkor mondjuk el, amikor van már megoldási javaslatunk, akkor látni fogja hogy nem “megoldhatatlan” problémáról beszélünk, igy nem akasztjuk a nyakába a problémát. Másfelől mint minden területén a párkapcsolatnak, itt is fontos hogy kiegyensúlyozott legyen ez a téma. Ha a párunk mindig ránkboritja az ő problémáját, lehet hogy úgy érezzük majd, hogy nincs elég terünk, hogy mi is beszéljünk arról ami minket foglalkoztat… Szóval itt is igaz, hogy figyelni kell egymásra, be kell tartani a kommunikáció szabályait.
Érdekes a téma. ű
Szerintem ebben is, mint ahogy az élet más területein is fontos az egyensúly.
Természetesen fontos, hogy meg tudjuk beszélni a társunkkal a problémáinkat is, de nem érdemes abba a hibába esni, hogy túl terheljük őt a saját gondjainkkal és a beszélgetéseink semmi másról nem szólnak, mint arról, hogy megint mennyi szörnyűség és igazságtalanság történt velünk a munkahelyen.
Ami szerintem működőképes megoldás az a következő:
1. Mielőtt kitörnének belőlünk a problémáink, vegyük sorra, hogy milyen pozitív dolgok történtek velünk aznap. Szinte mindenkivel történnek egy nap jó dolgok is, csak ezeket nem mindig vesszük észre. Vegyük sorra gondolatban az egész napunkat és próbáljuk megtalálni ezeket a jó dolgokat, bármilyen aprók is, és kezdjük ezekkel a beszélgetést. Ezzel már eleve egy pozitív légkört teremtünk, és a társunkban is jó érzéseket kelthetünk azzal, ha lelkesen beszámolunk a pozitív tapasztalatainkról. Ebben a pozitívabb állapotban már aztán könnyebb befogadni és kezelni a negatívumokat is.
2. Miközben a problémáinkat ecseteljük igyekezzünk tárgyilagosak maradni és lehetőleg ne fulladjon a dolog, mások minősítésébe, szidalmazásába és szapulásába. Csak mondjuk el, hogy mi történt, hogyan érintett ez bennünket, és hogyan érezzük magunkat a történtek miatt.
3. Ne csak azzal törődjünk, hogy kibeszéljük a problémáinkat magunkból, hanem azzal is, hogy a másikat is végighallgassuk. Egyrészt a válaszaikat is a felvetett problémánkra, mert könnyen lehet, hogy kimondják a megoldást. De ha nem figyelünk oda rájuk, mert csak az foglalkoztat minket, hogy jól kipanaszkodjuk magunkat, akkor ezt a megoldást nem fogjuk meghallani. Másrészt azért is fontos, hogy törekedjünk a másik fél végighallgatására is, mert nem csak nekünk lehetnek akár pozitív, akár negatív tapasztalatai egy nap, hanem neki is, és talán ő is szívesen számol be ezekről. És még az is lehet, hogy az ő tapasztalatában és beszámolójában lesz ott a megoldás a mi problémánkra is. :)
Tudom, hogy ez nem könnyű, mert a negatív események gyakran váltanak ki heves érzelmeket, melyeket nehezen kontrollálunk, de érdemes ilyenkor egy picit megállni, mielőtt engednénk felszínre törni az automatikus reakciónkat és végiggondolni a fenti lépéseket. :)
Üdv,
Sándor
Sziasztok!
Jómagam a “vigyük haza” érveivel értek egyet.
A “ne vigyük haza” érveivél nem is értem a harmadikat: “Megterhelő mindig csak a rossz hírekről hallani.” Ki mondta, hogy mindig csak rossz hírek vannak? Természetesen a jó híreket is el kell mondani. Az első kettővel sem értek egyet, egy kívülálló remek segítség lehet a probléma megoldásában, ha van benne együttérzés…
Sziasztok!
Szerintem meg kell válogatni, mikor kinek és mit mondunk el.S főképp meg kell hallgatni a párunkat. A jót és a rosszat egyaránt.Nálunk ez 6 éve így működik.
Mostanánban sokat “dolgozom” önmagamon, így sok seb, sérelem szakad fel bennem, amit átbeszélek a párommal. Vannak nyomógombjaim, amelyek főleg akkor jeleznek, ha már kezd tele lenni a pohár de én nem akarom a páromra zúdítani a problémáimat, főleg mert ő nem is tehet erről. Így minden beszélgetés előtt próbálom tisztázni, hogy mit akarok elérni a beszélgetéssel. Szeretném, hogy végighallgasson vagy konkrét tanácsára vágyom. Szerencsére a párom nem akar megoldásokat adni, ha nekem arra nincs szükségem, csak átölel és szeret. Én pedig csak mondom-mondom. Szerencsés vagyok a párommal, mert a férfiak általában probléma megoldó típusúak, tehát ők ha mi nők panaszkodunk nekik, rögtön sorolják a megoldásaikat. De mi nők pedig csak arra vágyunk, hogy kibeszéljük magunkból, és már azzal is rendeződnének bennünk a gondolatok. Másmilyen a férfi és másmilyen a nő probléma megoldó módszere. Az egyik fontos feladat egy párkapcsolatban, hogy meg kell tanulni jó hallgatónak lenni, akkor is ha ránk zúdítják a problémákat és akkor is ha a megoldásokat sorolják.:)
Szerintem ha probléma van a munkahelyen azt el lehet mondani a párunknak,hátha tud segíteni,de az is jó ha
csak meghallgat,de szerintem az se jó ha valaki folyton
panaszkodik,és mindig rossz kedvű a munkája miatt,és évek után is mindig csak azt kell hallgatni a társának
,hogy mennyire nem szereti a munkáját az illető!
Ez egy idő után felőrli a kapcsolatot!Végül is az a lényeg,hogy ha nagyon rossz a munkahely akkor célszerűbb
munkahelyet változtatni,mert ez a magánéletünkben is kárt tehet!
Nekem sokat segít, ha megoszthatom a párommal (talán könnyű is, mert egy helyen dolgozunk). Ő valóban egy másik nézőpontból látja és amikor döntésre kényszerülök, akkor szívesen meghallgatom.
Azonban fontos, hogy megtartsuk a munka és a magánélet közötti idő harmónikus beosztását.
Szerintem a “munkahelyi” probléma sokkal inkább személyes probléma, és az esetek többségében sokkal inkább szól rólam, mint másokról, így érdemes otthon megbeszélni, mert egymást ismerjük meg jobban az ilyen beszélgetésgekből.
Mi a motivációja és a célja a ki/megbeszélésnek?
Szerintem az dönti el a “legitimitását” A helyes arány munka/család megtalálása igen fontos.
Saját példámból annyit tudok mondani, hogy nejem elég részletesen elmondta, hogy ki mit csinál a munkahelyen fönök másik beosztottak, miket tervez a cégvezetés stb.
Ezt én mindig szivesen és örömmel meghallgattam, de az igazi mélyebb rétegekbe nem jutottunk le, hogy ezt ö személyesen hogyan is éli meg, milyen hatással van rá. Tehát nem saját magáról, érzelmeiről beszélt, hanem másokról, ez viszont egy idő után már nem volt elég izgalmas, én Öróla szerettem volna tudni és hallani. Igy aztán most már mondhatom, hogy sajnos abbamaradtak ezek a beszélgetések és magábafojtja a problémáit.
Az én munkahelyi dolgaim pedig nem voltak számára vonzóak, igazából nem érdeklődőtt iránta, igy én nem sokat megséltem ezekről.
Összefoglalva, ha magunkról saját érzelmeinkról beszélünk egymással, az mélyiti a kapcsolatot, ha másokról idegenekről meg arról a bizonyos fönökről az csak közénk áll a kapcsolatban és adott esetben eltereli a saját kapcsolatunk hiányosságairól a figyelmet. Amég a szomszédról beszélünk addig a mi kapcsolatunk nem fog mélyülni.
Párommal van egy “egyezségünk”, amikor hazamegyünk és találkozunk egy órát lehet beszélni a munkahelyről, a napi feszültségekről, aztán a magánéleté a főszerep!
A hálószobába tilos bevinni a munkahelyi gondokat, ezért inkább a konyhában, nappaliban beszélgetünk.
Párom régen nem szívesen beszélt a munkahelyi gondokról, de ma már magától elhozza a témát, ha szükséges, hogy “Te mit tennél a helyemben?” – amit elismerésnek érzek. Megtisztelve érzem magam, hogy így is részese lehetek az életének :-)