Okosabb vagyok, mint a párom… Számít ez?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a “szellemi” különbségek akadályai-e egy férfi és egy nő boldogságának, avagy sem. Vajon gond-e az, ha okosabbak, netán butábbak vagyunk a párunknál?
Én magam alapvetően két fő különbséget vélek a legtöbb párnál felfedezni.
1) Különböző mélységű látásmód
Ez azt jelenti, hogy az egyik fél nem lát meg dolgokat, amit a másik meglát. Az egyiknek nincs olyan komoly emberismerete, érzelmi intelligenciája, mint a másiknak.
A különböző mélységű látásmódnak érdekessége, hogy ezt általában csak az a fél érzi, aki “magasabb” szinten van. Az szembesül igazán ezzel a problémával, aki például szeretne mély dolgokról beszélgetni a párjával, de nem tud.
2) Eltérő iskolázottság
Ugyanebbe a körbe tartozik az iskolázottság is. Gyakran láthatjuk, hogy az egyik fél lelkesen és kemény munkával gyűjti a diplomákat, a másik viszont az érettségi óta becsülettel dolgozik.
Itt viszont inkább az “alacsonyabban” iskolázott felet zavarja a helyzet. Mindig lesz ugyanis egy “okos” és egy “buta” a kapcsolatban, és bizony az utóbbi jelző pont őneki jut…
Számít ez? Ön látott már ilyen párt? Mi a véleménye?
Tetszett?
Küldje tovább a bejegyzést azoknak, akiknek érdekes lehet! Egyszerűen csak kattintson az alábbi ikonok egyikére:
Önnek mi a véleménye?
Szóljon hozzá itt:
AJÁNDÉK ÚJ LÁTOGATÓKNAK!
Azonnal olvasható minikönyv arról, hogy mit tegyünk, ha összetűzésbe kerülünk a párunkkal.
INGYEN az Öné lehet. Hová küldhetem?
Legfrissebb blogbejegyzések
- Jaj, ezt már mióta nem csináltam meg!
- Ölelkezni? Azt mindenki tud…
- “Igyekszünk, és ami nagyon fontos, hogy mindketten”
- Párkapcsolati nyelvtanóra: múlt, jelen, jövő
- A kutya, a hajszárító és a házasság
Tovább az összeshez »
Legfrissebb hozzászólások
- vityol: Az igazi keresztény házasság a hiten alapul. Jó házassága csak két,...
- Flora: Egy párkapcsolatban vannak hullámvölgyek, melyekből ki lehet jönni, ha...
- Korni: Én is csatlakoznék az előttem szólokhoz, ehhez mindkét félnek olyan...
- Netty: Hasonlóan egyetértek Inez hozzászólásával! Sok tanácsot, feladatot...
- Marika: A remény hal meg utoljára… Úgy látom, nagyon sokan hasonló...
Alapművek, amelyeket érdemes elolvasni
Így tudok Önnek segíteni
Békében együtt CD-csomag
Mi a titka azoknak, akik minden egyes nap boldogan élnek a kedvesükkel?
Melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket Ön is elkövet a párjával való kommunikációban?
Kattintson ide a részletekért »
Boldogan egy férfival.
De hogyan?!
A régi megközelítés a férfiakhoz ma már nem működik. Mi az új megközelítés?
Hogyan lehet megváltoztatni jó irányba egy férfit?
Kattintson ide a részletekért »
Ha két ember igazán szereti egymást, akkor ezek a dolgok, csak minimális problémát jelenthetnek a kapcsolatukban, de sajnos jelen lehetnek. Szeretettel mindent le lehet győzni! ” A szeretet mindent eltűr”.
Ez csak elmélet. A mindennapi életben okoz problémát, ha eltérő az emberi-érzelmi kútúrszint. Ami nekem természetes, az a másiknak nem és ha nincs mindig minden elmagyarázva, mi-mért történik, vagy miért jobb így, vagy úgy csinálni, az feszültséget gerjeszt.
A kapcsolat első időszakában a két fél még nem érzékeli az efajta különbségeket! Ez igazából majd évek múlva fog kijönni! Gyakran látom azt hogy egy párkapcsolatban más értelmi,érzelmi inteligenciával próbálják meggyőzni a másikat,ami az esetek nagy százalékában viszályt szül! Természetesen ez nem iskolázottság kérdése! Az nem baj ha az egyik fél nem végzett annyi iskolát,viszont azt problémának tartom ha nem egyirányba húznak. Gondolok itt arra hogy az egyik fél még tanulna,diplomátgyűjtene,míg a másik már családot alapítana,dolgozgatna… Itt ugye már megszünni látszanak a közös célok.A családalapításra majd csak évek múlva kerül majd sor.. A fiú ezt akarja ,a lány azt… Végeláthatatlan.. :)
Nem értek egyet azzal, hogy az okos, akinek sok diplomája van, az meg buta, akinek nincs egy sem. Szerintem nem ettől függ. Lehet hogy tanult, de nem a diplomától lesz valaki okos. Egy egészséges kapcsolatban pedig, ahol mindkét fél megfelelő önértékeléssel rendelkezik, nem jut eszébe a kevésbé iskolázottnak az, hogy ő kevesebbet érne a párjánál. Ami viszont nagyobb problémát okozhat, legalábbis én így tapasztaltam, a két fél eltérő érzelmi fejlettsége. Emiatt megrekedhet egy kapcsolat.
Nálunk hasonló a helyzet :)
Bár egyikünk sem diplomás, de a párom pl reál dolgokban “okosabb”, mint én, én viszont a humán oldalat erősítem.Az érzelmi intelligenciám biztosan ezerszer magasabb, mint neki, emiatt gyakran a vitákban nem jutunk előre, mert én érzelmi módon próbálom neki elmagyarázni, ő pedig reál érvekkel jön..A kettő üti egymást, ám mégis azt gondolom, hogy a kettő kiegészíti egymást.Egyébként azzal sosincs gond, hogy én megértsem az ő gondolatmenetét, de valahogy fordítva nem olyan könnyű megértetni őt az érzelmi résszel..Miért van ez?És hogyan lehetne őt “edzeni” erre?
Kedves Zita! Nálunk is pont ugyanez a helyzet a volt párommal. Én mindig próbáltam érzelmileg megközelíteni a dolgokat, ő meg nem értette. Én meg nem értettem az ő gondolatmenetét. Nálunk ez szakításhoz vezetett, ugyanis ez miatt egyszerűen nem tudott működni a kapcsolat, elbeszéltünk egymás mellett, én ennél többre vágyok. Ami érdekes, hogy más téren nagyon inteligens, de az érzelmi inteligenciája valahol megszenvedte ezt. Hogyan lehetne őt edzeni erre? Nem vagyok szakember, de ha ő nem akar változni, akkor sehogyan. Ha ő is javítani akar ezen, nyitott erre, akkor már sokkal szerencsésebb a helyet. Én három év után feladtam, de nektek sok sikert kívánok!
,,Férfi és nő … hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.,,/Karinthy Frigyes/ – ebben minden benne van…
a természetes inteligencia nem iskolázottság kérdése…
..és a szeretet a legfontosabb…
Mi az, hogy szeretet?
Hogy definiálnád?
Nálunk én, a férj vagyok a magasabb végzettségű, de emberi kérdésekben a feleségem sokkal fölöttem van, ügyesebben reagál, hamarabb meglát dolgokat, ami miatt meg én tudok rá nagyon felnézni.
A papírok sokszor előrevetítenek valamit, de nem 100%-ig jelzik előre a dolgokat.
A nagyon eltérő végzettség, papír előrevetíti, hogy lesznek mélységi problémák.
Kedves P.! Ugye megmondta ezt a feleségének is? Én egy ilyen dícsérettől szárnyakat kapnék!…és szerintem más is.
Jól látom, hogy eddig az a vélemény kezd kialakulni, hogy nem számít a papír, de az emberi-érzelmi különbségek már nem annyira szerencsések?
Én azt gondoltam, hogy a párom hiúságának jót fog tenni, ha látványosan elismerem, (pl. a családbomban és az Ő családjában) hogy milyen okosnak és intelligensnek tartom. Ennek megfelelően tiszteleik is, és felnéznek rá. Ő meg fürdőzik benne. Bár nyilvánvaló, hogy van amiben én vagyok a jobb, már a szakmai kérdésekben is rá figyelnek, és én nem kapom tőle vissza azt a “felépítést”, amit Ő kapott tőlem… egyszerűen csak “hordja a koronát”. Túl sok, amire vágyom?
…lehet, hogy nem a hiúságnak és a rokonoknak kell a dícsérő szavakkal “hízelegnünk”
…ha dícsérek, meggyőződésből dícsérek, elismerésből…
…és itt ismét előjön a természetes inteligencia: ha a dícsért személynek nő a hiúsága, akkor Nála van a baj…
…igen, néha nekünk is jól este, ha néha visszadícsérne vagy magától megdícsérne a párunk…vannak értelmi és érzelmi különbségek…ha teljesen tisztában vagy az erényeiddel, nem is olyan fontos, hogy megdícsérjen a párod…ez csak egy kis játék köztetek, amit ő észre sem vesz
de Te tudod Katalin és ez már nagyon dícséretes
én is ezt játszom…a Királyommal
a fején van a koronája, de mi forgatjuk a fejet – feleségek (mert nyakak vagyunk)
:)
Itt a gond!
A férfi bezsebeli az elismerést és nem viszonozza azt a támogatást amit kap. Természetesnek veszi ha nő áldozza be a karrierjét. A nő úgyis otthon ül a gyerekekkel, úgy a nő keres kevesebbet… Aztán csodálkoznak ha a nő felneveli a gyerekeket, és hipp hopp elválik attól aki őt nem tiszteli, alsóbb rendűnek véli, és aki a saját sikeres karrierjét csupán a saját érdemének tekinti.
Vegyük észre, hogy nem véletlen az a mondás:
“Minden sikeres férfi mögött egy nő áll.”
Vagy az anyja vagy a felesége. Egyedül nem megy olyan jól. Szükség van a jól vezetett háztartásra, nyugodt tiszta rendezett otthonra, vasalt ingre a szekrényben, a jól nevelt csemetékre, lelki társra.
Legyen hová hazamenni. Mit ér egy magányos 40-es karrierista?
Azt gondolom, amíg van szeretet, amíg a kevésbé iskolázottat nem zavarja a párja diplomája (diplomái), amíg a diplomásat nem zavarja a párja szakmunkás vagy érettségi végzettsége ADDIG nincs gond.
DE! az évek előrehaladtával a gondok, vagy a szőnyeg alá söpört problémák felhalmozódásával EGYIK csattanós érvként hangozhaz el, hogy “mert neked diplomád van azt hiszed, hogy…”
Vagy “zt hiszed, mert Te többet keresel…”- a jól megfizetett szakmunka vállalkozásba ágyazva.
Így lehet, hogy épp a diplomás marad alul és az önbecsülése(vagy párja általi megbecsülése) fog csorbát szenvedni, mert kevesebbet keres.
Bizony egy válási herce-hurca során itt nem az fog jól járni, akinek több diploma van a zsebében, hanem akinek több pénz. Sőt az a fél a gyerekeket is “megvásárolja”, nem is akarja felfogni, hogy a pénzen vett szeretet nem egyenlő mértékű a kiérdemelt szeretettel. Itt fognak látszani a MÉLYSÉGEK és MAGASSÁGOK a gondolkodásban. Bizony zavarja a kevésbé iskolázottat és esetünkben főleg őt!S minden anyagi eszközt megragad, hogy a másik felet (diplomád van, okosnak hiszed magad, na most mutasd meg…)a sárba tiporja.
Nem kimondottan a pénz szeretet, hanem az ezáltal helyreállítandó kisebbségi érzése miatt. Akkor is, ha a másik SOSEM vágta ezt a fejéhez, akkor is, ha a másik megszerette volna oldani a problémákat….a saját eszközeivel- mélyreható beszélgetéssel.
SEMMI esélye sajnos…. Tapasztaltam.
Most tenne tönkre- lelkileg teljesen, gyerekeket majdnem megvéve, kiforgatva mindenből…NEM nézve a gyerekek érdekeit csak a sajátját.
Hiába a diploma, a pszichológia, a gyerekek….SEMMI sem tántorítja vissza attól a jólmenő szakmunkás vállalkozót, hogy bosszút álljon a “diplomáért”.
Pedig mindig dicsérve volt ereje, kitartása, jó meglátása, munkásaihoz, megrendelőkhöz való viszonya és jó kommunikációs képesége…
Nem ért semmit..
Egy butuska bólogatós kis kutya kell neki, akit be tudott törni- mondta. Mert engem nem sikerült, túl okos vagyok….
Én az idén diplomáztam. A tavaly végetért majd 8 éves kapcsolatomban nagy különbséget jelentett, mind az iskolázottság, mind pedig az emberi-érzelmi különbség. Bár én rendelkeztem magasabb iskolai végzettséggel, mindig ő vetette a szememre, hogy “túl okos vagyok”, ill., hogy “ne okoskodjak”. Ezek a dolgok kettőnk közé álltak. Persze ezeken kívül is voltak dolgok, ami miatt vége lett, de ezek már rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra. Folyton csak azt hallottam tőle, hogy, mert neki “csak” szakmunkás végzettsége van. Emiatt néha elbizonytalanított, hogy minek is tanulok. Azonban én sosem vetettem a szemére semmi ilyesmit, csak őt zavarta. Sajnos érzelmileg is én voltam a fejlettebb.
A mostani párkapcsolatomban sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. A párom nem rendelkezik ugyan diplomával, azonban inteligens, rengetget olvas, és sokat tanulok tőle. Nem zavarja, hogy nekem van diplomám, sőt büszke rám, ami nekem nagyon jól esik. Érzelmi szinten talán még fejlettebb is nálam. :) Örülök, hogy rátaláltam. :)
(Nem azt mondom, hogy a szerelem nem oldhat meg mindent, de néha már nem segít egy kapcsolaton. Exemmel majd 8 évig voltunk együtt ezekkel a “különbségekkel”, tehát a szerelem sokmindent legyőz, de már egy idő után nem ment.)
(Bocs, hogy ilyen hosszú lett, csak szerettem vola leírni a véleményemet.) :)
Az én meglátásom szerint a nők érzékenyebbek, jobban odafigyelnek a nonverbális kommunikációra, a másik fél gesztusaira, finomabbak a receptoraink és jobban felfigyelünk, ha a párunk például idegesebben szól hozzánk, vagy ha kevesebb figyelmet szentel nekünk, míg ők azt sem mindig látják meg, ha fodrásznál voltunk (kivéve, ha hupi-lila fejjel jövünk haza). :) Egy nőnek szerintem, éppen ezért, nehezebb megemésztenie, ha nem tud tartalmasan, mélységekbe menően elbeszélgetni a párjával, úgyis fogalmazhatnék, hogy nem tud “lelkizni” vele, mert azért valljuk be őszintén, erre néha nagy szükségünk van.
A férfi “ego” viszont azt nem viseli el hosszú távon, ha ő kapja a “butább” titulust egy kapcsolatban. Rövid távon még működhet a dolog, de hosszú távon (szerintem) nem. Amíg a szerelem lángol, addig az érzelmek elhomályosítják a problémát, de amint alábbhagy a tűz, minden vitánál és veszekedésnél előjön, hogy “persze, mert te mindig mindent jobban tudsz, azért, mert diplomád van, ugye?” Ha a környezet “sznob” emberekből áll, akkor pedig még nehezebb elnyomni a férfiúi büszkeséget és a kisebbségi érzést, mert a jóakarók folyton az orra alá dörgölik, hogy becsülje meg a párját, mert örülhet, hogy egy ilyen nő egyáltalán szóba áll vele… ez pedig nem biztos, hogy segíti a kapcsolat tartósságát és megszilárdítását.
Lehet, hogy nincs igazam, de nekem pont emiatt a probléma miatt ment tönkre az első kapcsolatom. Talán túl fiatal voltam még akkor, nem tudtam kiállni a párom mellett (könnyebb volt elmenekülni a problémák elől, mint megoldani azokat), belefáradtam, hogy folyton a családom és a “barátaim” előítéleteivel harcoljak és bizonygassam, hogy a barátom értékes ember, amit nem papírokkal mérnek, és hogy nekem nem számít, ha alacsonyabb a végzettsége, mint nekem. Most már tudom, hogy ha egy fejben is számít, akkor nem lehet elsiklani felette, mert szépen lassan megmérgezi a gondolatokat és az érzelmeket is.
…jó lenne…ennyi ésszel…annyi korúnak lenni…
:D
“Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.” (Tatiosz)2 órája töröl
Na igen, de nem háríthatom a felelősséget csak a környezetemre, mert egy dolog, hogy ha folyton mérgezik a gondolataimat, akkor nehéz függetlenítenem magam tőlük, viszont 21 évesen az ember már döntésképes és viselnie kell a következményeket… Az ilyen pofonoktól válik az ember bölcsebbé és tanulja meg értékelni azt, amije van. Nem hiába mondják, hogy az okos ember mások hibájából tanul, a buta a sajátjaiból. Irigylem a gyerekeket, mert ők még tudnak bízni az emberekben. Nem kell folyton “taktikázniuk” + színészkedniük, őszinte a mosolyuk és még hisznek abban, hogy ha szeretetet adnak, akkor azt is kapnak. A felnőttek a sok pofontól, amit az élettől kapnak, óvatosabbá és gyanakvóbbá válnak, ez pedig gátolja őket a tartalmas kapcsolatok kialakításában.
A magánéleti kudarcok miatt pedig sokan a munka és a tanulás felé fordulnak, mert az ottani sikerek nyújthatnak egyfajta boldogságérzetet, ami megerősíti őket abban, hogy bár egyedül vannak, igenis érnek valamit. Utána már még nehezebb nekik párt találni az újabb papírok miatt??? Nem tudom, de ha korábban sem ment, akkor valószínűleg nem ez volt a legsúlyosabb probléma…
Én azt gondolom, hogy mivel az embernek élete végéig tanulni kell, nyitott kell hogy legyen minden új dologra. Nem szabad abbahagyni a tanulást az iskola befejeztével, mert akkor egyszerűen leragadunk az adott korban. Mindig, minden egyes nap hoz valami újat, amire nyitottnak kell, hogy legyünk. Csak azt szerettem volna e két sorral szemléltetni, hogy az az ember, aki a tanulást befejezettnek tekinti az iskola befejezésével, az bizony lemarad a tudásával, legyen szó akár egyetemet végzett emberről, ahhoz képest, aki esetleg csak középiskolát végzett, de nyitott minden új dologra és tisztában van vele, hogy élete végéig tanulnia kell az embernek. Az iskola ad egy szakmát, egy végzettséget, egy látásmódot az embernek, de nem tanít meg mindenre. Az igazi tanítómester maga az élet. Nem azt akarom mondani, hogy nem kell igyekezni minél magasabb iskolát elvégezni, hiszen sokszor ettől függ az ember majdani elhelyezkedésének is a lehetősége, de ez csak egy szűk része annak, amit az emberre vár a megtanulandó dolgok tekintetében az élete során. További szép napot mindenkinek!
Sziasztok.Az én tapasztalatom szerint igen is probléma ha az egyik fél sokkal okosabb mint a másik,bár szerintem ez hamar észrevehető és ha a két félt zavarja akkor érdemes új pár után nézni.Én kimondottan szeretem ha a párom kicsit okosabb nálam!
A volt baratom iskolazottsagban, altalanos muveltsegben is “lejjebb allt”. Sose alakultak ki joizu, spontan beszelgetesek a vilag dolgairol, nem erzetem magam motivaltnak, hogy olvassak, muvelodjek, mert akkor meg nagyobb lett volna a szakadek. A baj, hogy muvelodni o sem akart, sot hangoztatta, hogy minek az altalanos muveltseg, jo o ugy, ahogy van. Ez mondjuk mar egy osszetettebb problema volt, az okossag csak egy reszet adta, mert a motivacioi is masok voltak es teljesen a foldhoz ragadt.
Azota ferjhez mentem. O nagyon intelligens erzelmileg is, rengeteget beszelgetunk, nagyon jol kijovunk egymassal, minden nap halat adok erte…
Aki okosabb/muveltebb, az biztos, hogy a vilagot is mashogy latja, pl. nem feltetlenul ul annyit a teve elott, hanem inkabb maskepp muvelodik es a tervei is nagyobbak…
Nagyon tetszik Anna hozzászólása. A más életszemlélet és motiváció adhatja a különbséget nem a tárgyi tudás. Azt meg a közeg, amiben élsz, a barátaid és az előtted járó példa adja. Én hiszem, hogy 4-5 év alatt olyan emberré válsz, akár tetszik, akár nem, amilyen a környezeted, és körülötted lévő emberek, a barátaid. Igényességben, intelligenciában, szemléletben és motivációban is. Szerintem, ezekben a dolgokban nem lehet nagy eltérés egy boldog kapcsolatban.
A diplomával sem érzelmi töltöttség sem intelligencia nem jár!!!Ha egy kapcsolatban a szellemi, és testi szintkülönbség óriási, nem érdemes folytatni,- ha mégis- hatalmas vonzalom és szeretet kell hozzá!
A férjemnek sose volt gondja velem,hogy nekem nincs diplomám, az anyósomat ez annál inkább zavarta. A férjemnek mindig ő lesz a legintelligensebb a családban és azt kell cselekedni a gyerekneveléssel kapcsolatosan is amit anyuka mond,mert ő az okos. :-) Na gondolhatjátok ebből mennyi konfliktus született már. Na ezzel mit lehet kezdeni? A házasságunkban a konfliktusok nagy részét az anyós tölti ki,ez miatt voltak nehéz időszakaink és még vannak és lesznek is.
Így van.
Diploma és IQ (pláne EQ) között nem mindig van összefüggés.
Van egy ismerős házaspár, jól megvannak, anyuka tanár, apuka szakmunkás, még érettségije sincs. Mégis jól megértik egymást, apuka intelligens, mély gondolatai vannak, lehet vele beszélgetni. Családja viszont nem támogatta a továbbtanulását.
Az érdekes az egészben az, hogy férj soha nem bántja a feleséget a magasabb végzettség miatt, viszont a férj családja módszeresen és rendszeresen piszkálja a feleséget (hogy mi közük hozzá?). Pedig nem egy fedél alatt laknak.
Érdekes a felvetés és a hozzászólások is. Én is azt vallom, hogy a diploma tárgyi tudást ad egy ideig. Érzelmi intelligenciát sajnos nem, ez nem diplomától függ. Teljesen egyetértek azzal, hogy hogy egy életen át kell tanulni, ami nem jár feltétlenül egy újabb diploma megszerzésével. Nagyon fontos, hogy mindkét fél elismerje a párja erőfeszítéseit, amivel persze nem szabad visszaélni, egymást kölcsönösen kellene segíteni. Ha csak egyik fél tartja magát “okosnak” és féltékeny ha társa is fel akar hozzá nőni, akkor ott már baj van. Tapasztalatból tudom és ezt már nem győzi le sem szerelem, sem szeretet.
Én imádom, hogy a szerelmem nagyon művelt, okos és intelligens (érzelmileg is), de az már-már felőröl, hogy Magamat nem értékelem igazán. Vagyis… végzettségben, tapasztalatban (és életkorban) is jóval felettem áll, és úgy érzem, SOHA nem fogok igazán felnőni hozzá. Rajta nem látom, hogy zavarná a dolog, viszont sokszor érzem úgy, hogy nem vagyok elég jó neki. De vajon el kell hagynom azért, mert jobbat akarok neki?
Én úgy gondolom,hogy nem a végzettségbeli különbség okoz nagyobb problémát, hanem az érdeklődési kör. Amikor egy bizonyos témakörben az egyik fél, a másikban a másik olvasottabb, és rendelkezik nagyobb ismerettel, a végzettség nem számít, de az igen, hogy a felek méltányolják-e egymás tudását, meg tudják-e hallgatni a másikat, vagy elbeszélnek egymás mellett.
Kedves Ádám!
Ha egy férj csak kapni akar, de adni nem tud, és magas iskolai végzettsége van, nem sokat ér az a házasság.Fontos , hogy a feleség engedelmes legyen, és a férj pedig szeresse a feleségét.
Én többdiplomás,elméleti ember vagyok.A nagybetűs Társam szakmunkásképzőt végzett.Én több mint kétszer annyit keresek,mint ő, emellett közéleti szerepet is szívesen vállalok. De ha Ő nem állna mellettem a gyakorlatiasságával,a körültekintő józanságával,nem lennék ilyen sikeres nő. Nagyra becsülöm,hogy gondja van a hétköznapi dolgokra.Ezt mindig meg is köszönöm neki,amikor csak tehetem,éreztetem vele,hogy hálás vagyok ezért neki.Ő örömmel áll “mögöttem”,neki ez szeretetből fakad.Minden ismerősünk szerint nagyon jól kiegészítjük egymást.Nagyon szeretjük egymást.
Kisse megkesve, bar törve (annyira) nem. Engem MOST erdekelt, ki hogy van ezzel a temaval. Igazgatonöt öszinten (persze nem negativ elöjellel) irigylem. En is erre vagytam, es azt hittem, igen! mi ezek vagyunk (bar en nem többdiplomas, de nagyon magas EQ-IQ etc. A sracnak azonban EQ nulla. Szoval nem azzal van-volt bajom, hogy nem filozofiarol dumcsizunk estenkent, es annyira lattam, hopgy milyen jol kiegeszitjük egymast… de amig az EQ marad nala, addig csak tönkre tesz. Szoval a nemesen egyszerü fiurol kiderült, hogy csak egy bunko. A gyengedsegröl meg az, hogy az gyakorlatilag majdnem szexmania. A baj az, hogy gyereket varok töle. En ezert jöttem fel a forumra, hogy megkerdezzem: bünt követtnek el, ha elhagynam? mert ugy erzem, 1-2-3-4-5-akarhany eves gyermekemmel hagynam el kesöbb, mert en ehhez keptelen vagyok hozzaszokni. Szoval, hogy akkor inkabb most, es soha többe ne is lassuk egymast (ö mondta: ha megyek, a gyereket se akarja latni). ES majd csak jön egy többdiplomas vagy szakmunkas, de erzelmileg erett fazon, aki bevallal gyerekkel is, nem? Szoval? :)
Es elnezest az össze-vissza gepelesert :)