A párkapcsolati konfliktusok egyik gyakori forrása az anyós, azaz a párunk édesanyja. Aki mindenbe beleszól, mindent jobban tud és nem vesz tudomást arról, hogy a gyermeke önálló életet élő felnőtt. Ez az ún. anyós probléma, de a jelenség ismert elnevezése az anyós-konfliktus is. Az anyós probléma: mikor szokott konfliktust okozni egy anyós? Különösen akkor nehéz […]

A párkapcsolati konfliktusok egyik gyakori forrása az anyós, azaz a párunk édesanyja. Aki mindenbe beleszól, mindent jobban tud és nem vesz tudomást arról, hogy a gyermeke önálló életet élő felnőtt. Ez az ún. anyós probléma, de a jelenség ismert elnevezése az anyós-konfliktus is.

Az anyós probléma: mikor szokott konfliktust okozni egy anyós?

Különösen akkor nehéz a helyzet, ha a kedves anyuka besegít a háztartásba, elmegy az unokákért az óvodába, így szinte jogosan gondolhatja, hogy ő is a család egyenjogú, felnőtt tagja. Talán észre sem vesszük a kezdetekkor, hogy a anyós túlságosan rátelepszik a családra, mindezt persze a szeretet köntösébe bújtatja.

„Persze akkor jó vagyok, amikor az oviból hazahozom a kisunokámat, de meg sem hallgattok, ha csupán jóindulatból és csupa szeretetből tanácsolom, hogy….”

A párja természetesen őrlődik Ön és édesanyja között: mindkettőjüket szereti, mindkettőjükre szüksége van, de – ha tud is – nem akar látványosan igazságot tenni a két fél között. Ön pedig rosszul érzi magát, mert úgy érzi, ebben a kapcsolatban többen vannak a szükségesnél és nem élheti a saját életét a saját családjával.

Hogyan szabjunk határt az anyós túlzott szeretetének?

Az anyós meny viszony rendezése

anyos-problema-konfliktus

1) Első lépésként beszélje meg a problémát házastársával!

Tartsa szem előtt, hogy egy olyan személyről van szó, akihez szoros érzelmi szálak fűzik őt. Fontos, hogy párja megértse, hogy Önnek gondot okot az anyós túlzott jelenléte. Jó, ha néhány konkrét esetet is megemlít, amikor elkerülhető lett volna a konfliktus, ha nem szól bele a kedves mama.

2) Könnyebb a probléma megoldása, ha a párja ugyanúgy érez, mint Ön.

De még ebben az esetben se tegyen negatív kijelentéseket az anyósra: itt is működik a Cyrano-effektus. („Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”)

3) Következő lépésként házastársa kell, hogy beszéljen a problémáról édesanyjával.

A helyzet specialitásából adódóan nem javaslom, hogy hármasban üljenek le, mert az anyuka úgy érezné, hogy mindenki összeesküdött ellene. A beszélgetésre Önök ketten készüljenek fel, alakítsanak ki közös platformot, amely akár külön-külön is vállalható.

A beszélgetés során házastársa:

  • Biztosítsa szeretetéről az édesanyját.
  • Köszönje meg az eddigi segítséget.
  • Soroljon fel néhány olyan példát, amikor konfliktus adódott Ön és házastársa között az Ön édesanyja miatt.
  • Mondja el neki, hogy ő és az Önök családja nem ugyanaz a család, a saját problémáikat Önök akarják megoldani, a saját életükben Önök akarnak döntést hozni, hiszen ezért élnek együtt. Biztosítsa arról, hogy mindez Önnek és házastársának közös véleménye.
  • Sorolja fel, hogy mely téren számítanak továbbra is a segítségére. Kérje meg, hogy továbbra is legyen az életük része, de határozzák meg ehhez közösen a kereteket. Például csak minden második vasárnap jöjjön el ebédre, vagy minden hétköznap hozza el az unokát az oviból, de ne töltse ott az estét.

4) Ha a beszélgetést sértődés követi, pár nap múlva párja hívja fel édesanyját, kérdezze meg, hogy gondolkodott-e a javaslaton és erősítse meg az ajánlatot: hogyan és mikor számítanak rá.

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: