Dr. Csernus Imre

Ki kicsoda cikksorozatunkban ezúttal dr. Csernus Imrét mutatjuk be:

Dr. Csernus Imre 1966.március 22-én Jugoszláviában, Verbászon egy vajdasági kisvárosban született. Második generációs értelmiségi családból származik. Általános és középiskoláját Jugoszláviában végezte el. 18 éves korában Budapestre került egyetem tanulmányok folytatása céljából.

Évekig rendelt Lipótmezőn, ahol elsősorban drogfüggőket kezelt. Minden korosztály számára elérhető személyiségű pszichiáter szakember. Sok fiatal, köztük színészek köszönhetik neki a drogból való szabadulásukat.

Országszerte előadásokat tart, előadásai sok hallgatót vonzanak sajátos beszédstílusa és előadásmódja miatt. Munkamódszerét sokan ellentmondásosnak ítélik,de őszinte hangja, szabad szelleme mégis vonzza az őt hallgatókat.

A köztudatban a Viasat 3 televíziós csatornán sugárzott Bevállalja?című műsorral került, mint az ország „megmondós” pszichiátere, Csernus Doki.

Dr. Csernus Imre könyvei

Számos könyve jelent meg: 2003-2011-ig tíz könyvet írt a drogról, a nő és a férfi szerepről, az őszinteségről és a nevelésről.

• 2003 – Drogma
• 2004 – Bevállalja?
• 2004 – Bevállalom!
• 2004 – Titkok, elhallgatás, őszinteség
• 2005, 2008 – Ki nevel a végén?
• 2007 – A nő
• 2009 – A férfi
• 2010 – Felnőtt húsleves
• 2011 – A fájdalom arcai
• 2011 – Drogma (átdolgozott és bővített)

Profi párkapcsolati szakember is, évekig boldog házasságban ill. párkapcsolatban élt, amelynek 2010-ben véget ért.

Csernus hitvallása

Csernus Imre nagyapja halála után megesküdte, hogy pap lesz. Azonban emiatt sokat gyötrődött, ezért egy pap felmentette az esküje alól, mivel ez nem tiszta szívvel történt. Egyetemi évei alatt pedig eleinte nőgyógyász szeretett volna lenni, de rájött arra, hogy nagyon közel tud kerülni az emberekhez. Itt kezdődött el a pszichiátria iránt érdeklődni. A pszichiátriát 3 év után csaknem abba hagyta egy lány miatt és az anyagiak miatt. Jelentkezett a gyógyszeriparba, de elutasították jelentkezését, mert látták, hogy nem hiteles.

A sok kudarc, csalódás, öröm és a sikerélmény közre játszott a gondolkodásában. Nem hisz abban, hogyha valaki rossz útra tér az ne tudna kijönni belőle. Így abban sem hisz, hogy vannak reménytelen esetek, mert nincsenek. Gyermekkorában jó orvos szeretett volna lenni, ezt sikerült megvalósítania tegnapig. Mert ma ma van, újabb nap a bizonyításra:

„Egyszer megkérdezte egy főorvos tőlem:
– Imre, miért veszed fel az újabb és újabb narkóst? Átvágják a fejedet, mi értelme az egésznek? – Megálltam, épp egy kórrajz volt a kezemben. Valami ilyesmit válaszoltam: – Nem hiszek abban, hogy ha egy ember belesétál egy gödörbe a saját lábán, hogy abból nem tudna kisétálni, szintén a saját lábán.
Ezért nem hiszek abban, hogy vannak reménytelen esetek. Nincsenek. Mindig van kiút.”